„Hogy lehet halálhírt hitelesen közölni színpadon? Betegségről, szeretteink haláláról nem könnyű fogalmazni. A téma epikus, bár hordoz magában abszurditást és szürrealitást, ami segíthet. Viszont túl személyes. Miért terhelném ezzel a közönséget? Tisztázom magamban, miért is akarom ezt színpadra állítani.
több
A fájdalom már csillapodott, az emlékek megkoptak, az élet szalad előre, minden nap vele, mármint a hiányával, így megy ez már húsz éve. Mégis izgat ennek a kihívásnak a lehetetlensége. Tavaly nyáron történt, hogy egyszer csak futás közben bevillant egy írói játék. A könyörtelen betegségből adódó dramaturgiai utazás. Nem bírtam ellenállni. Aztán a játék hamar átváltozott, szobafogság lett belőle, nem mozdulhattam ki, amíg meg nem találtam a megfelelő szavakat. Sosem kerestem ennyi ideig egy mondatot, egy kérdést, egy választ. Hogy lehet halálhírt hitelesen közölni színpadon? Hovogyavan? Vavajovon sivikeverüvül?” (Pass Andrea)
A tökéletes látás fokozatosan fejlődik ki a születésünket követő hat-nyolc hónap alatt. Eleinte az agy még nem képes feldolgozni az érkező vizuális információkat. Ahogy telnek a hónapok, az agy fejlődésével nő az éleslátás távolsága is, mondhatjuk, rázúmolunk a minket fogadó világra. Megtanulunk járni és szép lassan minden ingert megismerünk. Jó esetben megszeretjük az életet és nem tudunk a szépségével betelni. Van azonban egy betegség, ami az életünk végéhez vezető úton fokozatosan visszaveszi a befogadásra alkalmas érzékeket. Főszereplőnk, Endre, lépésről lépésre távolodik el attól a csodától, amit annyira nehéz elengedni.
„Az úgynevezett „felnőttszínházi” alkotók közül, jelentsen ez bármit is, Pintéren kívül ma talán csak Schilling Árpádot foglalkoztatja kitartóan a felnőtt- gyerek viszony. És Pass Andreát. Akinek megközelítése és színházi hangja egyaránt személyes és saját. És bátor: maga írja és maga rendezi előadásait. Szerzői színházat csinál, mint nálunk olyan kevesen.” (Herczog Noémi, Élet és Irodalom)
Író, rendező: Pass Andrea
Szereplők: Hajdu Szabolcs, Kárpáti Pál, Pallag Márton, Pető Kata, Petrik Andrea, Réti Adrienn
Zenészek: Keresztes Gábor, Csizmás András, Szabó Sipos Ágoston
Zene: Freakin’ Disco
Díszlettervező: Devich Botond
Jelmeztervező: Pető Kata
Jelmeztervező asszisztens: Vincze Dóra
Fénytechnikus: Hlinka Móni
Hangtechnikus: Kovacsovics Dávid
Rendezőasszisztens: Rezek Bori
Külön köszönet: Ascher Tamásnak, Garai Juditnak, Lengyel Annának, Pintér Bélának.
A dráma az Örkény István drámaíró pályázat támogatásával készül. A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
Peller Károly előadása monodráma egy részben
A Giselle a 19. századi romantikus balett stílusteremtő remekműve, népszerűsége a mai napig töretlen, címszerepe minden balerina álma.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
