Nagy László / VERS-ESTEK A MÜPÁBAN

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN
Nagy László

Nemzedékek sora indult költészetének jegyében, húszezres példányszámban kiadott újabb és újabb köteteinek megjelenése mindenkor eseményszámba ment. Páratlan olvasói népszerűségét, meghatározó szerepét a népi líra megújítását illetően azok sem vonták kétségbe, akiktől poétikája távol állt. Noha halálát követően sok méltatlan támadás érte, verseinek vonzereje a múló idő fényében sem csökkent: műsorunk legemlékezetesebb verseinek felidézésével ennek bizonyítására tesz kísérletet.

A költő 1925-ben született a Veszprém megyei Felsőiszkázon. 1935-ben csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. 1945 júliusában Pápán érettségizett, majd Budapestre költözött, és az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. Közben a népi kollégiumi mozgalom lelkes híve, őt is magával ragadta a fényes szellők lendülete. 1949 könyvnapjára, június elején jelent meg első kötete, a Tűnj el fájás. Az ötvenes évek elején Juhász Ferenccel együtt hozzáfogott egy újfajta költői nyelv, poétika, szemlélet kidolgozásához, noha a költő ez időben elsősorban műfordítóként lehetett jelen. A népköltészet mellett elsősorban García Lorca, Dylan Thomas, modern lengyel és régi kínai költők verseinek fordításai emlékezetesek. 1959-ben az Élet és Irodalom képszerkesztője lett. Haláláig ez a munkahelye, a legutolsó években a lap főmunkatársa volt. 1957-ben jelent meg először gyűjteményes kötete, a Deres majális, ezt követően 1965-ig nem adták ki könyvét. A Himnusz minden időben azonban áttörést hozott. A következő esztendőben - a három József Attila-díj után - megkapta a Kossuth-díjat, s lírája rendkívül népszerű lett. Rangos nemzetközi elismerésekben is részesült. Nemcsak életútján, hanem művészetében is fontos szerepet játszottak az alkotótársak: képzőművészek, filmesek, színészek (Berek Kati, Huszárik Zoltán, Kondor Béla, Latinovits Zoltán, Sebő Ferenc, Vígh Tamás és mások). Gyűjteményes kötete 1966-ban, újabb verseivel és válogatott műfordításaival kiegészítve 1967-ben jelent meg. Költeményeit legalább tizennyolc nyelvre fordították, tizenegy idegen nyelvű kötete jelent meg 1970 óta. 1978. január 30-án, influenzából lábadozva végzett vele az infarktus. 1978. február 6-án temették el a Farkasréti temetőben. A síremlék-kopjafa Szervátiusz Tibor műve.

Közreműködők:
a Nemzeti Színház művészei
zongora: Darvas Ferenc

Alkotók:
a műsor összeállítója: Zalán Tibor
rendező: Rubold Ödön