Program


Mundruczó Kornél / Proton Színház: Frankenstein-terv

Mundruczó Kornél / Proton Színház: Frankenstein-terv

A Frankenstein-terv központi kérdése, hogy mit tehet és mit nem tehet a más ember ezen a helyen, ahol mi, a többség fogalmazzuk meg kényszerűen, hogy mi is a másság, napi érdekeink, lakóhelyünk és adott pozíciónk, sikerünk és sikertelenségünk tükrében. Az előadás azt a mechanizmust mutatja fel fájó és nagyon is valóságos, aktív módon, amiben minden idegenkedés megfogan.

Mundroczó Kornél - Bíró Yvette: Frankenstein-terv
A Proton Színház előadása

“A teremtő gőgje: az alkotás nagyratörő,
de a létrehozott mű nagyobb lehet, mint a teremtő gesztus.”

A Frankenstein-terv központi kérdése, hogy mit tehet és mit nem tehet a más ember ezen a helyen, ahol mi, a többség fogalmazzuk meg kényszerűen, hogy mi is a másság, napi érdekeink, lakóhelyünk és adott pozíciónk, sikerünk és sikertelenségünk tükrében. Az előadás azt a mechanizmust mutatja fel fájó és nagyon is valóságos, aktív módon, amiben minden idegenkedés megfogan.

A normalitás vadhajtások nélkül nem nyerheti el értelmét, tehát előállítja a maga démonait, a maga vadait, a maga rémálmait, szörnyeit, deviáns alakjait, hogy legyen mihez képest megfogalmaznia önmagát. Amikor ez a leválasztás megtörténik, a normalitás megütközik a saját vadhajtásain, elámul, és meghozza az ítéletet: ez már nem tartozik hozzám. Ezért már nem vállalhatok felelősséget. Ez már a hatáskörömön, értékrendemen kívül esik, nem az én asztalom. Az élet úgy rendezi aztán, hogy ezekkel a rémekkel, értsd bűnözőkkel, nyomorékokkal, deviánsokkal csak a legritkább esetben kell találkozni, hiszen a leválasztáskor az elkülönítés is gondosan megtörténik társadalmi és individuális szinten egyaránt. A társadalom intézetekbe, az individuum a legmélyebb tudatalattijába zárja a maga “persona non gratait”.

A Frankenstein lényege egy olyan lázadás (a szörny lázad a puszta létével), mely kinyitja a gondosan lereteszelt zárakat és szembesít azzal, hogy normalitásunk nagyon esetleges és ingatag alapon dőlt csak el, tulajdonképpen a többség elvén. A szembesítés a szörny megjelenése, mely valódi és emberi és mindent kibillent a maga rendszeréből, mert létezésével hívja fel a figyelmet arra, hogy hogyan ítélkezünk. Mert minden pillanatban azzal kell szembesüljünk, hogy nem hozzá vagyunk hasonlóak, hanem mindenki máshoz. Mivel ő a “szörny, a deviáns, a valaki”, fittyet hányhat a világra, ezért nem foglalkozik a mi korlátainkkal és így irigylésre méltóan szabad. Ezt a szabadságot irigyeljük el tőle, és mivel integrálni nem tudjuk és talán nem is akarjuk – a félelmünk annál sokkal nagyobb, a gyávaságunk sokkal mélyebb – ezért elpusztítjuk.


Szereplők:
Viktória.................... Monori Lili / Spolarics Andrea
Frank Viktor............. Rába Roland
Magda..................... Mezei Kinga / Wéber Kata / Tóth Orsi
Argyelán Péter......... Derzsi János
Rendőr..................... Spolarics Andrea / Terhes Sándor
Natasa..................... Stork Natasa
Rudolf...................... Frecska Rudolf / Nagy Zsolt / Orth Péter
Argyelán Tünde....... Kiss Ágota

Díszlet, jelmez: Ágh Márton
Írta: Mundruczó Kornél, Bíró Yvette
Dramaturg: Petrányi Viktória
Rendezőasszisztens: Tüű Zsófia
Rendező: Mundruczó Kornél
 

Mundruczó Kornél, az előadás rendezője: “Filozófiai értelemben szerintem a fasizálódás lényege a félelemmel vegyes irigység. Szándékom szerint ezt a folyamatot kell a nézőnek az előadás alatt minél valódibb módon megélnie. A cél az lenne, hogy a kérdés ne az intellektuális csatornán merüljön fel, hiszen azon a csatornán helyes válaszokat tartunk raktáron, hanem olyan módon hasson a darab, hogy a meglepetéssel teli kíváncsiságtól, a szörny elutasításán keresztül szembesüljünk vele, hogy mi inkább vagyunk pultoslányok és konténerkereskedők, mintsem a mássággal, különlegességgel rendelkező egyén, a “más ember”. Amivel pedig végső soron szembe kell nézni, hogy mindennapi gyilkosságainkat és elutasításainkat nem a praktikum szüli, hanem a kínzó irigység és később a még kínzóbb megbánás, hogy nem tudtuk felvenni a harcot a szörnnyel. Hogy ő volt igazabb és erősebb nálunk. Ebben a felismerésben van a katarzis lehetősége. Ehhez az előadásnak olyan ajtókat kell döngetnie, ami túl van az értelem páncélajtóján.”

Díjak:
– Legjobb előadás – VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó 2008.
– Legjobb női főszereplő: Monori Lili – VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó 2008.
– A közönségzsűri díja – VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó 2008.
– Különdíj – 44. BITEF Fesztivál 2010. Belgrád, Szerbia

Támogatók: Bárka Színház, Mobilbox, PropClub, Trafó Kortárs Művészetek Háza

Az előadás hossza: 130 perc, szünet nélkül

Ajánló


„Szerencsés vagyok, hiszen az elmúlt években közel 100 nemzetközi koncertet adtam, és közben…

Budapesti lakásba végrehajtó érkezik, hogy kilakoltasson egy egyedülálló asszonyt. Egy váratlan fordulat azonban…