Miért is lennének? A rendező ez alkalommal nem osztott magára szerepet. Így aztán le kell mondanunk azokról a pillanatokról, amikor Woody Allen a kamerába - értsd: a néző szemébe - néz, és valami bölcsességgel vagy viccel megtekeri az elménket. Nyugalom, a szembenézés azért nem marad el.
Ebben a történetben egy filmszereplő lejön a mozivászonról, a vásznon maradt többiek pedig tanácstalanságuk közepette megszólítják a nézőket. Bennünket. És innen kezdve már nem is olyan egyszerű film ez.
Ha összeállítanánk egy sorozatot olyan filmekből, amelyek azt a kérdést vizsgálják, miként is működik a film, a mozi, a Kairó bíbor rózsája semmiképp sem maradhatna ki belőle. (Woody Allen igazán jó társaságban lenne Truffaut, Fellini, Tornatore, Tarantino és mások mellett.) A színes filmben pergő fekete-fehér film ördögien bonyolult kérdéseket vet fel. Például azt, hogy mi, nézők mennyire vagyunk benne a történetben, hogy a film által a fejünkben elindított sztorit hogyan bonyolítjuk tovább. Vagy hogy milyen a mozivászon valósága? Számon kérhetjük-e egyáltalán a filmen a valóságot? Furcsa módon ez utóbbi kérdés napjainkban éles, sőt cenzurális kérdéssé fajult. (A vetítés után természetesen megvitathatjuk, miért is bánik Woody Allen ilyen méltatlanul a nem fehér karakterekkel.) Meg aztán rágódhatnánk azon is, hogy a film a nézők álmaiból építkezik-e vagy maga teremti az álmokat, amelyeket mi, a közönség keltünk életre. És hogy mi is történne, ha beléphetnénk kedves műveink világába, ahogyan Woody Allen egyik hőse teszi a Kugelmass-epizód című írásában.
Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
Alkotó:
rendező: Woody Allen
Közreműködik:
házigazda: Réz András
Rendező: Müpa