A férfi élet hagyományvilágában, az egyik legszertartásosabb pillanat a férfivá avatás rítusa volt. Mai szemmel nézve és mai szóval élve, olykor ezek a beavatások a brutalitásig fajultak, mégis erényként fogható fel az ünnepélyesség, amely körül ölelte.
Duna Táncműhely: A tizedik vőlegény
A férfiszervezetek által felállított próbatételek sora volt hívatott arra, hogy a fiatal legény, férfiként foglalhassa el helyét a közösségben. Ezeknek az avatási szokásoknak a legszélsőségesebb formáit ismerjük. Mai szemmel nézve és mai szóval élve, olykor ezek a beavatások a brutalitásig fajultak, mégis erényként fogható fel az ünnepélyesség, amely körül ölelte. Az ősi beavatási szertartások, férfivá avatási rítusok a civilizált társadalomban tulajdonképpen eltűntek. Halvány nyomai megtalálhatóak ugyan, de a szertartás és az ünnepélyesség teljes hiánya jellemzi. Talán az egyetlen ilyen esemény az esküvő előtti legénybúcsú, amelyben még fellelhető a régi rítusok révülete és kábulata.
Szereplők: Kanozsai Ákos, Kenéz Enikő, Kovács Márk, Kolumbán Norbert,
Kuzma Péter, Sáfrán Balázs, Soós Gyula András, Szabó Csaba
Zenészek: Küttel Dávid, Kuczera Barbara, Küttel Bálint, Küttel Vince
Zene: Kiss Ferenc, Korom Attila, Küttel Dávid
Fény: Lendvai Károly
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt
Ahogy egy kritikusa írta: „Akinek nehéz a szíve, vagy csak melegségre vágyik, nézze meg ezt a darabot. Aki a nagy…
Azt szerettük volna, hogy az emberek megértsék, hogy ne vegyenek semmit készpénznek és ne dőljenek be mindennek, ami a csapból…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
