„»A képmutatás divatos bűn, és mint minden divatos bűn, erénynek számít.« Don Juan utolsó monológjának alapgondolata ez, mely tükrözi Moliere képmutatásra vonatkozó, lesújtó éleményét. Amennyire Moliere szerette volna »befeketíteni« Don Juan alakját, az annál több együttérzést és rokonszenvet váltott ki a közönségből, majd végül hős lett belőle. Olyan hős, aki az élet nem megszokott szabályai szerint működik, és amely »szabályok«, őt végül a pokol tüzébe taszítják. Donna Elvira elrablása a kolostorból, vagy Donna Anna elcsábítása férje síremlékénél Moliere Istenhez és egyházhoz való személyes viszonyát idézi. Don Juan drámája tehát esetünkben is mint az emberi és az ember feletti szellemvilág kapcsolódásának lélektani elemzése kerül színre.” (Aleksandar Popovski)
Molière: DON JUAN, avagy a kőszobor lakomája
vígjáték
Illyés Gyula és Gáspár Endre fordításai nyomán
Don Juan BORDÁS ROLAND
Sganarelle RÁCZ JÓZSEF
Donna Elvira MARTOS HANGA
Egy titokzatos nő UDVAROS DOROTTYA m.v.
Gusmann, Pierrot, parasztlegény BERETTYÁN SÁNDOR
Don Carlos BERETTYÁN NÁNDOR
Don Alonso, Ángyika KOVÁCS S. JÓZSEF
Don Luis RUBOLD ÖDÖN
Koldus VARGA JÓZSEF
Charlotte BARTA ÁGNES m.v.
Maturina ÁCS ESZTER /SIPOS ILKA e.h.
Dimanche úr TÓTH LÁSZLÓ
Donna Anna KATONA KINGA
Díszlettervező: Numen/For Use + Ivana Jonke
Jelmeztervező: Mia Popovska
Díszlettervező asszisztens: Riederauer Dóra
Zeneszerző: Marjan Nekjak
Dramaturg: Verebes Ernő
Tolmács: Guczogi Anna
Súgó: Gróf Katalin Ügyelő: Lencsés István, Ködmen Krisztián
Rendezőasszisztens: Vida Gábor
Rendező: ALEKSANDAR POPOVSKI